A nap, amikor ellopták a holdat

Akkor végre sikerült ellopni a holdat.

Ez különösen nagy ügyességet igényelt, de sikerült.

Nem volt tehát hold, ilyen sárga izé az égen, értelemszerűen árapály sem volt, az a szó, hogy holdfény, nem jelentett semmit, holdvilágképű, ez sem, nem ugatták a kutyák a, na mit is, nem ugattak a kutyák semmit az égen. Nyugtuk lett a holdkórosoknak. Eldőlt végre, hogy nem volt holdraszállás, holdjáró sem volt, Michael Jackson sem mutatott be moonwalkot, és nem mondták az amerikaiak a tilosban való szeszfőzésre, hogy moonshine business. Nem volt holdfény-szonáta (holdrakéta, mint előbb írtam, minek), holdban nem mérték a földet (mármint hogy mit lehetne felszántani hajnal és holdfelkelte között, mivelhogy holdfelkelte sem volt), teli- fél- és újhold, illetve annak a sárga valaminek a fogyatkozása sem volt, a török zászlón egy darab fehér csillag maradt, nem volt (már rég) értelmiségi holdudvar, műholdak helyett szatellitek keringtek ott, ahol keringeniük kellett.

Olyat lehetett mondani, hogy „Hol dolgoztál?”, de valahogy olyan furcsán néztek utána az emberre.

Illetve, miről is akartam írni?

Nem loptak el semmit.

Nem történt semmi.