Nem nyaralás

A lány a parton feküdt, az arcát a vizes homokba fúrta, és várta, hogy jöjjön a következő hullám. Érezte, hogy a hideg víz oldalról átcsap a testén, aztán pezsegve, a hasát csiklandozva visszafolyik a tengerbe.

Már szakítottak, de az utazásra befizetett pénzt már nem lehetett visszakérni, és arra jutottak, hogy elutaznak mégis. A szállodában egy szobában aludtak, de külön ágyat kértek. Nem beszéltek egymással. A fiú egész nap a szobájában ült és a laptopját nyomkodta. A lány egész nap a parton feküdt, az arcát a vizes homokba fúrta, és várta, hogy jöjjön a következő hullám.

Hiányzott neki a fiú. A lány mondta ki, hogy szakítsanak, de a fiú akarta, hogy vége legyen. A fiú nem mondott semmit, csak azon találták magukat egyszer, hogy már nem beszélnek egymással, hogy hazajárnak és egymás mellett alszanak és elmennek reggel dolgozni. Szerintem szakítsunk, mondta a lány egyik este és akkor a fiú felnézett és kicsit beharapta az ajkát mint egy kisfiú, akit rajtakapnak valamin és becsukta a szemét és kinyitotta megint és nyomkodta tovább a laptopját. Nagyon szép fiú volt.

Hiányzott neki. Ott feküdt a parton elgondolta, hogy ha most felmenne a szobába és bebújna a fiú mellé az ágyba, a fiú kidobná-e, de nem dobná ki, nagyon rendes fiú volt, nem szólna semmit, gyengéd lenne, és megsimogatná a végén a fejét és adna egy puszit a homlokára és ő borzalmasan érezné magát és ugyanúgy folytatódna minden.

Felült. Kijjebb húzódott, ahol már nem érték el a hullámok. Átölelte a térdét, nézte a lábát, ahogy a nap elkezdte leszárítani róla a nedves homokot. Össze akarta rendezni a haját, érezte az ujjai alatt, hogy tele van a haja homokkal meg kagylótörmelékkel, a szeme elé vette az egyik kicsi darabot és nézte. Én is egy ilyen kicsi kagylótörmelék vagyok, akit kivetett a víz, gondolta, és sajnálta magát. Mindenféle szemetet összetör és kidob a víz, nemcsak a kagylókat, csigákat, szívószálakat, használt óvszereket boldog vagy nem boldog éjszakák emlékével, elveszett gyerekjátékokat ugyanazekből vagy más éjszakákból  származó gyerekektől, sörösüvegek szilánkjait, madártollakat, csíkos vagy pöttyös vagy vonalakkal vagy ívekkel vagy repedésekkel vagy bemélyedésekkel teli vagy sima köveket, a távolban táncolók mulatságáról a zene elszivárgó basszusát, a vízen táncoló megtört elfáradt vidám tükröződést, a fiú pillantását arról az estéről, amikor a lány azt mondta neki: szerintem szakítsunk.

Most feláll és felmegy a szobába és holnap leszállnak a reptéren és a fiú hív egy taxit és végignézik az összes hirdetést az út mellett kétfelé kinézve az ablakon és otthon kattan az ajtó zárja és hirtelen nagyon csönd lesz.