Reszelés

A szomszédban valamit reszelnek.

A reszelés a városi néprajzban hasonló jellegű tevékenység, mint flexelés: ez utóbbi, az észlelők által alaposan leírt jelenség abból áll, hogy egy vagy több ember (jellemzően vasárnap reggel) kimegy az előszobába vagy a fészerbe, és ott az e célból korábban odakészített, felhalmozott tárgyakat (jellemzően csöveket vagy padlólapokat) éles hang kíséretében vágókoronggal felszerelt sarokcsiszolóval (flexszel) kisebb darabra vágja, miközben az adott környék lakói hevesen szidják a flexelő személy vagy személyek felmenőit.

Mit reszelnek a szomszédban? Nyilvánvalóan a holdat reszelik, gondolom félálomban, miért a holdat? A napot nem reszelhetik, a nap, mint látható, fenn van az égen, besüt az ablakon, kizárásos alapon marad a hold. Miért reszelik a holdat? A hold tudományosan bizonyított módon minden nap kisebb lesz, és ezt úgy lehet elérni, hogy nappal, amikor a hold nincs az égen, a holdat kisebbre reszelik, ez történik most a szomszédban.

Én nagyon értek a reszeléshez. Persze ez félreérthető, mert a reszelést használhatjuk a szexuális aktus megjelölésére (az angoloknál ez valamiért csavarozás, I wanted to screw the girl, but I screwed up, legyen mondjuk: tekerni akartam a lánnyal, de elbasztam), továbbá valamiért kötjük az elmúláshoz is, nekem reszeltek. De én nem erről akarok beszélni, én tényleg értek a reszeléshez (tényleg a reszeléshez értek).

Talán a gimnázium előtti nyáron volt, hogy új helyre költöztünk. A csomagokból előkerült nagyapám testvére (Ilonka néni) hagyatékából egy kakukkos óra, és valahol találtam hozzá egy hatalmas (vagy fél méteres, tényleg) reszelőt, nevezhetem ráspolynak is, de legyen reszelő. Én ezt a kakukkos órát még kisgyerek koromból ismertem, amikor még Ilonka néninél a konyha falán lógott, és most, hogy sok év után a kezembe került, elhatároztam, hogy bizonyos esztétikai javításokat eszközlök rajta. Úgy ítéltem meg ugyanis, hogy a kakukkos óra a rajta lévő faragott szarvasokkal rendkívül giccses (arra nagyon büszke voltam, hogy friss gimnazistaként tudtam, mi a giccs). Ezért az egyik szobába húzódva az újonnan talált ráspollyal (reszelővel) először is a szarvasokat lefeszegettem a kakukkos óráról, majd ugyanezzel az eszközzel elegyengettem (lereszeltem) a rombolás nyomait. Ezen a módon előállítottam a Funkcionális Kinézetű Kakukkos Órát. Sajnos még így is borzalmasan nézett ki. Ráadásul be kellett látnom, hogy a rendelkezésemre álló eszköz (a reszelő) alkalmatlan az eredeti állapot helyreállítására, és ott ültem a padlón a szarvasokkal a reszelővel az órával és belül érthető lelkiismeretfurdalással az okozott pusztítás miatt.

Sokkal korábban, amikor a szarvasok még az órán voltak és az óra a konyha falán lógott Ilonka néni házában és Ilonka néni még élt és éppen nála voltam és kisgyerek voltam és nem tudtam, mi az a giccs, szóval akkor ott ültem a konyhában és figyeltem és vártam, hogy mikor jön ki a kakukk a ketyegő szerkezetből és mondja azt, hogy kakukk. Ilonka néni egész háza egy szoba és egy konyha volt, tornáccal, víz nem volt, azt a kertben lévő kútról kellett húzni egy kék, fémesen koccanó kannával, vécé sem volt, csak egy pottyantós budi a kert végén, ahol félelmetes kövér pókok laktak, tyúkól, de tyúkok nélkül, és a fűtés, na a fűtést az egy kicsi fatüzeléses zománcozott kályha adta, felülről lehetett belepakolni a fát és elöl egy ajtón lehetett figyelni, ahogy a vörösen izzó hasábokból kijön a meleg. Ilonka néni este egy lavór vízben fürdetett a kályha mellett, és emlékszem, hogy a víz kifröcskölődött (mert kifrölcsköltem) a kályhára, amire hatalmas sistergés mellett a zománc lepattogzott a kályháról, örökre nyomot hagyva rajta. Egyetlen nagy ágy volt a szobában, és hatalmas, puha dunnák között aludtunk el arra, hogy Ilonka néni imádkozik, bocsásdmegamibűneinket–miképpenmiismegbocsátunk–azellenünkvétkezőknek, üdvözlégymária-malaszttalteljes azután reggel felébredtem a dunnák között és kimentem a konyhába és néztem a kakukkos órát, és vártam, hogy mikor jön ki a kakukk a ketyegő szerkezetből és mondja azt, hogy kakukk.

Itt olyan jó lenne tovább visszamenni az időben, de hát a gyerekkori emlékek olyanok, mint a vízzáró rétegek a földben, egyszer csak nincs korábban, a reggel, az ágy, a dunnák, a konyhában ketyegő kakukkos óra előtt mintha nem lett volna semmi, az marad csak, hogy rugalmasan visszapattanok az idő kötelén lógva, már a felnőttek beszélgetését hallom arról, mi lett Ilonka néni házával a halála után, ki adta el és mi lett a pénz sorsa, majd sokkal később és máshol egy szoba padlóján térdelek a kakukkos órával és a reszelővel, az a szoba sokáig az otthonom lesz, megtelik emlékekkel, felnövök, elköltözöm, elköltözöm megint, megint elköltözöm, évek telnek el, aztán egyszer csak fekszem reggel a paplan alatt, hallgatom, ahogy a szomszédban valamit reszelnek, és hirtelen minden annyira ismerős lesz.