Tesztvezetés

Jonas B. Ingram a járda szélén állt legújabb öltönyében és rendkívül elégedett volt. A nap szikrázóan sütött, és ő most jött ki a szabójától visszafogott, de csodás szabású szerzeményében. Igazából csak két dolog érdekelte az életben: az öltönyök és a tesztvezetés.

Jonas nagyapja, Jonas H. Ingram az Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa volt, unokájára csinos summát hagyott, ami lehetővé tette, hogy Jonasnak kevés gondja legyen az életre, és kedvenc hobbijainak szentelje magát. Öltönygyűjeménye legendás volt, bár nem is annyira a gyűjtés érdekelte, mint az új ruha élménye, a friss anyag tapintása a testén, a szövet suhanása, az elegancia biztos tudata, ahogy az utcán megy.

A másik szenvedélye a járművek kipróbálása volt. Huszonéves lehetett, amikor egy autószalonban elvitt kipróbálni egy körre egy kék színű minit, és az első pillanatban megragadta ugyanaz az érzés, mint a ruháknál: az újdonság varázsa. Másnap végigpróbált több Fordot és Toyotát, aztán jöttek a többi márkák sorban, Audik, bálna nagyságú Mercedesek, Volvók és terepjárók. Rengeteg város és rengeteg autószalon van, csak néha szúrt szemet valakinek, hogy visszajár, ilyenkor hónapokra abbahagyta, de olyan is volt, hogy vett egy autót, aztán pár hónap múlva eladta, és indult tesztvezetni megint. A hagyományos városi autók után rákapott a sportkocsikra, itt már volt, ahol komoly letétet vagy díjat kellett fizetni a kipróbálásért, élvezte, ahogy először fogja a kormányt, hallja a felpörgő motor hangjának semmivel össze nem hasonlítható szimfóniáját, beszívja az autó kárpitjának vagy bőrének illatát. A Ferrarik, Lamborghinik, Porschék és Maseratik világa után valami egzotikusabbra vágyott. Egy hirtelen ötlettől kezdve elkezdett traktorokat vezetni, de kipróbált tankot, mezőgazdasági permetező helikoptert egykerekű biciklit és tengeri olajtankert is.

Jonas a járda szélén állt, a nap ragyogóan sütött. Hunyorgott, a homloka elé tette a kezét, hogy jobban lásson, és el tudja olvasni az utca másik oldalán a feliratot, ami eddig elkerülte a figyelmét: „Jaffa Travel – egzotikus utazások – cetvezetés”. Odament, bekocogtatott az ablakon, mutatott a táblára. Ajtót nyitottak. – El van írva a tábla – mondta Jonas – azt akarták írni, tesztvezetés. – Nem, nem, jól van kiírva, cetvezetés. Jöjjön csak be. Belépett az üzletbe. – Nagyon szép utazás. Egy hajó kiviszi a tengerre, ott lehet átszállni a cetre. Három nap a ceten, és utána még van egy fantasztikus városlátogatás… – A városlátogatás nem érdekel. De a cet! Hogy képzeljem el? A hátára szerelnek valamit? – Nem, igazából ez úgy van… a cetben kell utazni. – Ki van belezve? – Nem, szóval… a gyomrában. – De hogy kap az ember levegőt? Hogy irányítja? – A kopoltyúhoz el lehet jutni a cetben, nagyon nagy, és azon keresztül szívhat levegőt. Ami az irányítást illeti… a gyomrán keresztül kell rugdosni. Igen, nem valami állatbarát… de hatékony. És garantált a három nap után a megérkezés, itt vannak a papírok. Jonas izgatottan lapozgatta a prospektust. – Ez nagyon jó. Egy valódi cet! Várjon, veszem a csekkfüzetem, most azonnal befizetem. Az asztalra tette a csekket, felragadta az ismertetőt, és a leírásba merülve elindult kifelé. – Várjon még! Ne felejtse el a városlátogatást! A Tigris és a Hoszr folyók találkozásánál! A város neve: Ninive!

De Jonas már nem figyelt, boldogan futott az utcán kezében a prospektussal.