Éjszaka a játszótéren

Nincs senki éjszaka a játszótéren, csend van, beszívom a levegő illatát, nézem a padokat a járdán a krétával rajzolt a lámpa alatt látszó vonalakat, a hintákat, a fákat, ezek a fák sokkal kisebbek voltak vagy nem is voltak itt ezek a fák, más fák voltak, sokkal nagyobbak voltak, itt voltam, itt vagyok

a homokváramat építem, de közben figyelem, vajon mit csinálhat a játékházban a négy lány (balra) és mit építenek tőlem jobbra, ugyanabban az irányban van messzebb a mókuskerék, sose mertem felmászni rá, mindig szerettem volna, félelmetes volt

a slag hosszában a betonon amin majd el fogok esni elesek hatalmas seb lesz, van, volt a térdemen, szövetnadrág, miért volt rajtam szövetnadrág nyáron, fekete; a csap alatt mossuk le a sebet, biztonság, fájdalom, nyári meleg, a nedvedző seb érzete a térdemnél ahogy a nadrág szövetéhez ér ahogy sétálok sétálunk haza

gömbmászóka, valójában az Orion űrhajó, minden fok, pontosabban minden hely a fokok között egy-egy monitor az űrhajó vezérlőpultjában, fel kellett oda mászni hozzájuk, mert vészhelyzet volt, néha nem volt vészhelyzet és ki lehetett menni oldalt a bolygóra vagy oldalt végigmászni az űrhajó oldalán, aztán megint vészhelyzet, egyszer iszonyatosan leestem el kellett magyarázni a kórházban, hogyan, miért történt, próbáltam

antennák a házak tetején

forgóhinta, amit középen egy kormányhoz hasonlító kerékkel hajtani lehet, iszonyatosan rettenetesen gyorsan forgunk hányinger forgás ma már két gyereke van annak akivel forogtam

bokrok, ahová el lehetett bújni megbeszélni eltervezni összeszövetkezni kihallgatni elfutni

kutyaugatás messziről, egy árva autó lámpájának fénysugara kanyarodás közben

fű, zöld, kimoshatatlan foltok, mindig csak utólag veszed veszik észre

hangyák, hangyabolyok, a hangyák élete, ahogy viszik a fehér tojásokat valahová, bottal megpiszkálni az útjukat, felmásznak a botra a hangyák, néhány hangya, figyelni a sürgésüket, nézni a földön az utat, ahová mennek

csúszda, de kőből, lehetetlen lecsúszni rajta, másik csúszda, műanyag, forró, ragad, ahogy csúszom (csúsznék), máshol ugyanez vizicsúszda változatban iszonyatos félelem hogy odavágódom egyszer az oldalához, nagyon sose vágódtam oda de azért félelem

egyszer rámestek

rakétamászóka szputnyikromantika hiányzó deszkák egyre több hiányzó deszka nem lehet már felmenni a rakéta emeletére mert nincs már emelet

a növények illata az estében, ablakok mögött sárga fények, ablakok mögött kialvó kialudt fények, tücsökciripelés

a homokozó kerete üresen, homok nélkül, gaz, oldalt egy szemetes

nagyon bonyolult homokvár, nem is vár, város, falak, útvonalak, a társadalmi és gazdasági szerkezete a homokvárnak, homokvidéknek, lyukak a váron, ezek nagyon fontosak voltak

hinta, megtanulni hajtani, visszajönni kamaszként és ráállni és hajtani, beleülni és lábat lóbálva beszélgetni, hideg láncszemek érzete a markomban, a földet látom, az eget látom, még magasabbra, az érzés, ahogy a lábammal fékezek a földön a homokban

libikóka, az odacsapódás a zuhanás végén; nem szeretsz odacsapódni, várod, hogy végre felfelé is zuhanhass, olyankor a végén repülsz egy kicsit, aztán visszahuppansz és megint le

padok, valaki, aki vigyáz rád, ugyanezek a padok biciklivel körültámasztva kamaszként ugyanezek a padok valamilyen szerelemben

a szitában megmaradó dolgok miután átszitáltad a homokot

amikor a nedves homok a homokformában száradni kezd, megszárad, szétporlik megint, az a pillanat, amikor még egyben van, de már száraz, és tudod, hogy szét fog esni hozzáérsz

a napsütés késő délután oldalról a gyengülő sárguló napsugarak hűvösebb van már és tudod hogy nemsokára menni kell és vége

A sötétben éjszaka a játszótéren egyedül.