Örökké

Itt maradsz? – kérdezi a pincérlány néhány sarokra innen éjjel, hazafelé, a kávézóban, ahová bebotlottam valamit enni, nincs szinte senki benn, néz rám, szépen. Furcsán fordul egyet a világ, talán a fáradtság miatt, talán másért, nézem, olyan könnyű lenne belezuhanni ezekbe a fekete szemekbe, nem a sablonszerű választ adni, hogy négy (három) hét múlva megyek haza, itt maradni és elfelejteni mindent, nézem a lányt, mosolyog, próbálok összekaparni a zsebemből 19 pesót egy csirkés batyura (empanada de pollo), ezen a ponton elneveti magát, játszom itt a szegény gazdag fiút talpig öltönyben, lo mismo que siempre, ugyanazt mint mindig, kérdezi reggelenként a másik (olasz) kávéház vezetője, siempre, örökké, olyan nagylelkű a spanyol nyelv a szavakkal, siempre, nunca, nada, no está, örökké, soha, semmi, nincs, a tangó nyelve, ma és holnap és mindörökké lejárni reggel tejeskávét venni, ugyanabba a klubba járni, pecázni menni a haverokkal, hogy én legyek az a fiú, akinek a kislánya leejtette a karkötőjét az utcán és felvettem, vagy a másik, aki egy hasonló fekete szépség mellett tolta a babakocsit a parkban, Honnan jössz? – távolról valami világtérképet megpróbálok összeeszkábálni a fejemben és eltekerni a másik oldalra, országnevek, a lány tanácstalanul néz, annyi icipici ország van Európában, tantos países chiquititos, ebben maradunk, a három hét láthatóan nem kelti fel az érdeklődését, kifizetem a csirkés batyut, ballagok hazafelé, hagyom, hogy rám boruljon az éjszaka.

* * *

A Milonga Brava ismert változatát 1941-ben vette fel Francisco Canaro zenekara, énekli Roberto Maida, táncolva például itt: https://www.youtube.com/watch?v=D6w2IFa9fzU

A bátor (vad, szelidítetlen) milongát a dal szerint egy fiatal lány ihlette (vagy a milonga ihlette a lányt), aki az afrikai gyökerű, candombé ritmusú táncot egy fiatal fiúval járja a conventillo töredezett padlólapjain (baldosa), a fiúval, akinek a lány odaadta a szívét. A conventillo a tizenkilencedik század végi bevándorlónegyed, a La Boca olcsó, színesre festett bérháza, ahol lényegében szobákat lehet bérelni, közös mellékhelyiséggel, és a bevándorló célja gyakran kimerül abban, hogy társadalmi szintet lépjen és a conventillóból egyszer elköltözhessen. A baldosa nemcsak a (négyzet alakú) padlólap neve, hanem egy jellegzetes négyszöglépésé, amit milonga zenére lehet táncolni, mindig visszatérve ugyanoda, vagy kicsit haladva.